Egy idézet Marx: A Kommunista Párt Kiáltványa
“Amilyen mértékben a burzsoázia, azaz a tőke fejlődik, ugyanolyan mértékben fejlődik a proletariátus, a modern munkások osztálya, akik csak addig élnek, amíg munkát kapnak, és akik csak addig kapnak munkát, amíg munkájuk a tőkét gyarapítja.“
Maga a Kommunista Kiáltvány sem tagadja, hogy a proletariátus lényegében a középkori nincstelen zsellérek “jogutódjai”, a társadalom legelnyomottabb, legkisebb jogokkal bíró csoportja. Legfőbb ismérve a teljes vagyontalanság, az ebből adódó kiszolgáltatottság.
A megélhetés alapvető szükségleteihez napi szintű munkavégzés szükséges, sorsa az örök szolgaság.
Ez ma sincs másképp.
A kapitalizmus törvényszerűségei semmit sem változtak a 170 óta, amikor Marx és Engels megírták ezt az alapművet.
Nehéz vitatkozni bármelyik tételével, és a műveltebb nyugati államokban meg sem próbálkoznak vele a mai, vezető közgazdászok sem, és a Marxról elnevezett egyetemeket sem keresztelték át.
A marxizmus tehát nem politikai, hanem elsősorban gazdasági definíció, bár nálunk természetesen összemossák a létezett szocializmussal, ill. a sosem létezett kommunizmussal azonosítják a népbutító kormánytisztviselők, és azok csahosai.
A marxizmus tételei tehát maga a kapitalizmust leíró tételek, és nem a létezett szocializmus tételei.
Kik számítanak proletárnak?
Mondanád persze, hogy Te nem vagy proletár, sőt, kikéred magadnak!
Nézzük csak, ha nem vagy proletár, akkor miből élsz? Íme, a tőkés polgárság ismérvei:
- Van jelentős megtakarításod,
- Van tőkejövedelmed, vagyis a tőkéd kamataiból élsz,
- Vannak vállalati és-vagy banki részvényeid,
- Nagyobb örökölt vagyonod: birtokod, azok haszonélvezeti joga,
- Ingatlan, termelőüzem, vagy birtok bérbeadásából szerzett jövedelemből élsz,
- Egyéb üzleted, nagyobb műhelyed van, segédekkel, alkalmazottakkal
Ezekkel, ill. ezen tételek egy vagy több együttes birtoklása kellene ahhoz, hogy kijelenthesd: én nem vagyok proletár, ki kérem magamnak!
Nézzük csak a fenti felsorolást, inverz módon, a proletár életmód legfőbb ismérvei:
- Nincs semmiféle megtakarításom
- Napi szintű munkavégzésre kényszerülök
- Nincs tőkejövedelmem
- Nincsenek vállalati részvényeim, egyéb értékpapírjaim (jelentős mennyiségben persze)
- Nem örököltem jelentős vagyont
- Nincs bérbe adható ingatlanom, üzemem, gyáram, egyéb termelő eszközöm
- Nincsenek birtokaim, és nincsenek alkalmazottaim
Most vesd össze a két felsorolást, és így könnyen be lehet azonosítani a hovatartozásod.
Én azt hiszem, Magyarországon van kb. 9 millió proletár, akik közül megközelítőleg 9 millióan nem vallják magukat proletárnak, és ezzel el is érkeztünk minden létező bajunk legfőbb forrásához, amely a teljes magyarság mai nyomorúságának az okozója!
Nem fogjuk fel, hogy mekkora kizsákmányolásban van részünk, azt, hogy a globális, internacionalista tőke maga alá gyűrte a teljes magyar populációt, úgy, hogy a felső 10 %, az egymást váltó politikai maffiák épp belőlünk, proletárokból nőtték ki magukat tőkésekké, a 90-es évek második nagy “eredeti tőkefelhalmozásának” idején!
Tehát, kijelenthetjük: proletárnak lenni nem holmi identitás, műveltség, főleg nem származás, vallási, felekezeti kérdés. Semmi köze az iskolázottsághoz, az életmódhoz, a külsőségekhez! Mert proletár pld. egy kórházi sebészorvos, egy fizika tanár, egy csillagász 3 diplomával. A tőkés pedig egy bugris, épphogy csak leérettségizett szerencselovag, akik jókor jó helyen volt, kiváló kapcsolatokkal, kellő gátlástalansággal vegyítve, és sikerrel ellopta Tőled, tőlünk a nemzeti vagyont, azt átjátszotta saját magának, és azt sikerrel megtöbbszörözve most az újgazdagok táborában ostoroz Téged, a 3 diplomáddal, és Te kikéred magadnak, ha én leprolizlak. A 90-es évek egyik frappáns “magyarázata” az újraelosztást megkérdőjelezőkhöz: csak az első milliómról ne kérdezzenek!
A proletárság tehát nem szellemi, hanem kőkemény gazdasági kategória!
A proletárság egy sors, amit rendszerint megörökölsz – innen adódik az elnevezése is, még a római rabszolgaság idejéből: proletár = utód. Az uralkodó osztályok ezzel (a proletársággal) biztosítják örök időkre a fennmaradásukat, mert Te ingyen és bérmentve gondoskodsz a saját utódodról, azért, hogy a tőkésnek már ne legyen ezzel gondja még egyszer, mert bőven elég volt Téged örök szolgaságba kényszeríteni.
Sokan mondhatják persze, hogy “én vállalkozó vagyok, nem vagyok proli, én adófizető polgár vagyok” stb . stb, gyakran hallottam ezeket az érveket. Valójában nincs ennél nagyobb szolgaság, amikor valaki saját magát sanyargatja (önkizsákmányolás), ez lényegében kiszolgáltatottabb helyzet, mint egy jól fizetett, jó állású alkalmazott – proletár. A 90-es években fogalmazódott meg a “kényszervállalkozó” elnevezés, ez egy sajátos munkavállalói státusz, vagyis lényegében a polgárt csak úgy volt hajlandó alkalmazni egy tőkés (nevezzük őt “A” vállalkozónak), ha “B” vállalkozó saját magának kiállít egy ún. vállalkozói igazolványt, és így nem munkavállalói szerződést ír alá, hanem vállalkozói szerződést. Így viselnie kell – ugyanazért a munkáért – a vállalkozói terhek jó részét, mert a pénzügyi hatalom nem tesz különbséget kis- és nagyvállalkozó között. Ez a státusz egyúttal hűen tükrözi a kapitalizmus egyik fő elemét, a “nagy hal megeszi a kis halat” esetét. A kisvállalkozó (kényszervállalkozó) – jellemzően tehát önfoglalkoztató, önmaga gondoskodik a munkavégzés körülményeiről: utazás, étkezés, szállás, egészségügyi ellátások (azok költségei, a TB-járulékok fizetése, egyéb eü-s hozzájárulás), tehát a kis hal minden terhet levesz a nagy halról! Ennél nagyobb kizsákmányolás alig létezik!
A tőkés sikerrel átörökíti a gyárát a fiának, és Te is sikerrel átörökíted a szolgaságod a Te fiadnak. Ez a tőkés világ igazi rendje, minden más csak hazugság.
PROLINFO